Egy átlagos kismama naplója

Cyber támadás

2019. április 26. - Koczka Rebeka

Sziasztok!

A tegnapi napom is a szokásosan indult. 8-kor Abi ébresztett, szoptatás, pelus csere, öltöztetés. Rendrakás, mosás, játék. Aztán Abi elálmosodott, letettem aludni. Ilyenkor van egy kis szabadidőm. Gondoltam ránézek az e-maileimre, a blogra, egy kis Facebook, Insta, csak a szokásos.

Próbáltam belépni a Freemail fiókomba, de nem volt jó a jelszó. Hát megpróbáltam még egyszer, lehet csak elgépeltem valamit. Aztán megint és megint és megint és megint. Telefonról is, másik böngészőből is, de sehogy sem sikerült. Itt kezdődött a gyanúm, hogy valaki feltörte a fiókom.

Igazából ez egy olyan dolog, hogy nem is tudom. Én nem értek ehhez. Nem vagyok otthon az informatika világában. Jártam infó órákra, meg tudok rajzolni paintbe, de ennyi. Több közösségi oldalon fent vagyok mert csak pár kattintás az egész. Egy e-mail cím és egy jelszó aztán voila, máris regisztrált tag vagyok. Feltölteni képeket bárki tud, szerkeszteni már azért kicsit nehezebb. Ebben sem vagyok otthon. És sajnos a biztonságról is vajmi kevés fogalmam van. Szóval nagyon alap szintű felhasználó vagyok ebben a roppant internetfüggő és szinte már mindent a hálózaton irányított kis világban. Sajnos valószínűleg sokan vagyunk így ezzel.

Nem vagyok híres, sem celeb. Nincsen milliós követőtáborom, de még 300-as sincs. Nem vagyok milliárdos vagy befektető, fontos ember vagy bármi ilyesmi. Van egy hihetetlenül egyszerű blogom, Instám, Facebookom, egy csomó babás oldalon vagyok regisztrálva és rengeteg hirdetést, szemetet kapok nap mint nap az e-mail fiókomba. Nincs a birtokomban semmi olyan fizikális vagy szellemi tulajdon, ami miatt bárkinek is érdeke lett volna feltörni az e-maileim.

Ennek ellenére valaki mégis megtette. Nem hiszem, hogy pont rám pályázott és azt sem tudom, pontosan hogyan történt. Nem tudom milyen összetett terv része lehetett a fiókom, vagy csak egy random nyomorult vagyok akibe belebotlottak. Nem tudom. Csak azt, hogy elveszett.

Mivel nem vagyok otthon ezekben a biztonsági izékben sem, így nem volt beállítva semmilyen másodlagos e-mail cím, vagy ha igen akkor sem tudom mi volt az. Nem volt jelszó emlékeztetőm, vagy segítő kérdésem. Semmi amibe kapaszkodhatnék. Így írtam egy e-mail a Freemailnek, hogy valószínűsítem valaki feltörte a fiókom, tudnak-e segíteni. Íme a válasz:freemail.jpg

Igazából a nagyja számomra lényegtelen. De a lényeg annyi, hogy így jártam. Aki hülye haljon meg. Ők minden felelősséget hárítanak. Abszolút semmi segítőkészség nincs bennük. Kb. el se olvasták az e-mailt, csak valami algoritmussal kiszűrték belőle a megfelelő szavakat és kaptam egy automatikus rendszerüzenetet. Válaszoltam rá, hogy nem felejtettem el a jelszavam, hanem valaki illetéktelenül behatolt a fiókomba és megváltoztatta azt. Hát akkor tegyek feljelentést a rendőrségen. Ahha, oké, kössz. A rendőrség biztos az én piti e-mail fiókommal fog foglalkozni, nem? Hát azt hiszem többet Freemailos címem se lesz. 

Lehet, hogy nem tudnak mit tenni (amit kétlek), de vagy 10 éve van Freemailem. Legalább egy kis együttérzés, vagy empátia, segítőkészség lehetne bennük ilyenkor. Nem. Hát jó. Akkor keresek mást. 

Csináltam is egy másik fiókot. Sokkal körültekintőbben. Több biztonsági lehetőséggel. Remélem ilyen nem nagyon fog többet történni. Nem is az a baj, hogy olyan dolgok voltak benne, amik ha rossz kezekbe kerülnek, akkor gondom származhat belőle nekem vagy bárki másnak. Hanem emlékek. Olyan e-mailek amik kedvesek a szívemnek. És fáj, hogy egy pillanat alatt elvesztek. A semmibe. A semmiért. Mert ezek másnak nem fontosak. Értelmetlenek és lényegtelenek.

Miközben ezen bosszankodtam rájöttem, hogy az összes közösségi oldalam, minden regisztrációm, oldalakra, appokba, mindenhova ehhez az e-mail címhez kapcsolódik. BASZKI.

Az összes visszaigazoló e-mail, jelszó, minden ott van egy helyen. Minden jelszót meg tud változtatni egy szempillantás alatt, minden közösségi oldalamat feltörhet és ellophat pár kattintással. A legnagyobb gáz az egészben, hogy MINDENHOVA ugyan azt a jelszót használtam mivel szar a memóriám. (Jártam már úgy, hogy elfelejtettem a jelszavam és úszott az e-mail fiókom...)

Egyből léptem is be a Facebookomba és változtattam meg a jelszavamat, állítottam be több lépcsős bejelentkezést és a többi. Pontosabban változtattam VOLNA meg a jelszavam. Mikor beírtam az újat, kaptam a rendszerüzenetet, hogy hibás a régi jelszavam. KURVAJÓ!

Elkéstem.

Már megváltoztatta a jelszavamat. Nála az e-mail fiókom ahova az új jelszó igénylő e-mailt kapom. Bármelyik pillanatban kiléptethet és akkor hellószia. És itt van, hogy mikor változtatta meg. Mert miután megvan az e-mail fiókomhoz a jelszó, bármelyik közösségi oldalról tudsz jelszó emlékeztetőt küldeni, és így megváltoztatni a jelszavakat, ahogy ő is tette április 24-én:0000001.jpg

Végignéztem minden lehetőséget. Beállítottam mindent amihez nem kellet az új jelszó. Hála neked Zuckerberg, hogy máshogy is lehet jelszót módosítani. (De ezt most nem kötöm az orrotokra.) Mikor ez sikerült, akkor már a jelszóval megváltoztatható biztonsági beállításokat is meg tudtam csinálni. Beállítottam a kétfaktoros hitelesítést és embereket akik segíteni tudnak legközelebb ha feltörik a fiókom. Megkönnyebbültem. Kijelentkeztem az összes helyről ahova be voltam jelentkezve. Meglepő helyekkel és időpontokkal. De nem külföld, vagy valami távoli hely. A közelemből, de biztosan nem tartózkodtam ott abban az időben.003.jpg

De én már semmit se tudok. Olyan hackerek vannak már a mai világban, akik bankokat, repülőtereket, országokat bénítanak meg 1-2 klikkeléssel. Akkor egy e-mail fiók vagy egy Facebook profil mi nekik? Lepkefing. Se. És ilyen világban élünk. A telefonunk mindent tud rólunk. Nem viccelek. Mindent. Amiket hangosan kimondasz is jegyzi. És ez nem vicc. Ebben élünk, ezzel élünk, és semmit se tudunk róla. De ő minden tud rólad!

Természetesen az Instám se maradt ki a dömpingből. Ott is mire rájöttem a dolgokra egy kiló leszaladt rólam. De az Instának és a Facebooknak is kifejezetten felhasználóbarát súgóközpontja van. Sokat segített. Megváltoztattam a jelszavam és örültem a fejemnek. Természetesen mindenhol több faktoros bejelentkezés és más-más jelszót állítottam be, de az ördög sosem alszik.

Volt még más oldal is amivel így jártam el, amit leellenőriztem, de valószínűleg nem minden jutott az eszembe. Megpróbáltam az előbb újból belépni az e-mail fiókomba, hátha csak rendszerhiba vagy meggondolta magát az illető és visszaadta a fiókom, de nem...

Jó kis tanulópénz volt, elhihetitek. De ti ne járjatok így. Védjétek a fiókjaitok és a személyes adataitokat ahogy csak tudjátok. Ne adjatok ki magatokról mindent. Mindenhol legyen más jelszavatok, amit rendszeresen változtassatok. Inkább legyenek tényleg kódok, mint személyes információk. Lehetőség szerint ne utaljatok direktbe, ismeretlen helyekre. Használjátok inkább a PayPal-t. És ha mégis megtörténik a baj legyenek opcióitok amerre fordulhattok. Akár egy tanfolyamon is vegyetek részt, vagy olvassatok a témában minél többet, hiszen ez a jelen és a jövő.

Amúgy pont az előbb néztem az e-maileim, és kaptam a Facebooktól egy levelet, hogy:0011.jpg

Körülbelül ekkor ébredeztünk Abival, nem én voltam... Nem olyan rossz, ha az ember levelet kap arról mi történik a fiókjával... De jobb később mint soha.

Nektek volt hasonló történetetek? Sikerült visszaszerezni a fiókotok?

Puszipacsi.

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kismamanaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr2314786110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.