Szervusztok!
Kicsit eltávolodom az előző "megváltozós" posztoktól, más vizekre evezünk. Előre szólok, babatéma. Akit nem érdekel, ne folytassa az olvasást. Mégpedig a szoptatásról fogok kicsit írni. Vagyis inkább csak a mi helyzetünkről.
Mikor teherbe estem az első tünetem az volt, hogy megnőttek a melleim. Egész terhesség alatt meg is maradtak a jó nagy cickók. Na és aztán mikor megszületett Abi és megtörtént a tejbelövellés. Huuuuha. Akkor voltak ám csöcsök... Most már, hogy beállt a kereslet-kínálat tej terén, eléggé, hát hogy is mondjam... siralmas a helyzet. Láthatóan nagyobb az egyik mint a másik. Kicsit sem feszesek mint régen, sőt mondhatni lógnak. Dehát ez ezzel jár. Szerintem sosem lesznek már olyan tini melleim mint régen, de már nem is tini vagyok, hanem Anya. Majd meglátjuk, hogy szoptatás után milyenek lesznek. Azért titkon reménykedem, hogy kicsit jobb lesz a helyzet mint most...
A terhességem alatt egy csepp elő tejem sem volt sosem. Nem tűnt jó omennek, mert sok helyről hallottam, hogy valakinek már a 30. héten folyt a teje, neki biztos később is sok lesz. Tudtommal anyám sem szoptatott egyikünket sem, mert nem volt teje, így a genetikától sem vártam sok csodát.
A szülés előtt pedig azzal ijesztegettek, vagyis csak próbálták bennem tudatosítani, hogy milyen piszok fájdalmas lesz a szoptatás. Hogy az első tejbelövellés milyen szörnyű. Hogy majd az első szoptatásokkor zokogni fogok a fájdalomtól. Nem egy anyuka mesélte mekkora horror volt. Így lelkileg felkészítettem magam, hogy a kislányom mint valami vámpír fog rám cuppanni, de persze hiába, hiszen szülés után kell pár nap amíg beindul a tej. A biztonság kedvéért vetettem a párommal tejserkentő teát amit szülés után szorgalmasan ittam is.
Nos, császármetszés lett a vége a szülésemnek amiről tudni "kell", hogy utána még lassabban indul meg a tej.
Őszintén szólva egyáltalán nem voltam ráfeszülve erre a szoptatás témára. Tudtam, hogy rettentően fog fájni. Hogy az elején nem fog tudni enni Abi és valószínűleg éhes lesz és sírni is fog, sokat. De különböző praktikát olvastam, hogyan lehet ilyenkor megvigasztalni a babánk.
Megcsászároztak, levittek és már mellre is került édesem. Szopizott 15-20 percet édesen. Együtt voltunk, nem volt semmi gond. Majd bevittek az őrzőbe ahova 3 óránként hozták a lurkót. Én próbáltam magam kipihenni. A lényeg nem is ez. Másnap végre kézhez kaparintottam az én gyönyörű kislányom. Különleges illata volt és aludt mint a bunda. Eleinte nem akart ébredni így keltettük 3 óránként de csak 2x kb. Aztán mint egy kakukkos óra, percre pontosan 3 óránként ébredt. Azt a tanácsot kaptam, hogy amíg nincs tejem max 20 percig szoptassak, nehogy kisebesedjen a mellem, mert aztán nem fogok tudni szoptatni, úgy fog fájni. Így is tettem. Ébredt, pelus csere, szopi 10-10 perc majd vissza alvás. Közben lelkiekben készültem a fájdalomra és fizikálisan vedeltem a tejfakasztó teát. ( A párom pedig otthon fakasztotta nekem a tejet... pontpontpont ... )
Pénteken császároztak, hát gyerekek, nekem vasárnapra úgy bedurrantak a melleim, hogy még ott is tiszta tej voltam ahol nem is. Abigél nem éhezett. Nem kellett cumi vagy víz vagy tea pedig július 20-án született. Szoptatás után mentem a nővérszobába és fejtem le az 50 ml-ket és öntöttem a csapba mert nem adható oda másnak. A mellettem lévő ágyon pedig ( nem hazudok ) órákon át ordított a baba... Arról viszont senki sem beszélt nekem, hogy ahányszor meghallottam a kórházban, hogy egy kisbaba sír, már folyt is a tej. Jah, és olyan méh összehúzódásaim voltak amikor szoptattam, hogy gyereletejóisten... Na igen, azért erről valaki mesélhetett volna...
És egy pillanatig sem fájt. Óriási melleim voltak. Feszültek ez tény. De nagyon jó volt mikor Abi szopott mert megkönnyebbültek. 7 hónapos lesz a kiscsaj de szoptatás miatt sosem sírtam. Az elején gondjaink voltak, mert nagyon erős volt a tejleadó reflexem és több ment az orrába, fülébe, szemébe, ruhákra, ágyra, "padlóla le", mint a szájába, de ezt is megoldottuk.
Sok tejem volt, 3 hónapos koráig 100% iszsz baba volt Abi. Aztán nem hízott eleget. Sokszor kérte magát mellre, valószínűleg nem volt neki elég már a tej. Egy idő után abba kellett hagynom a Laktoherb teát és a Karamalzt is mert észrevettük, hogy Abigélnek fáj tőle a hasa. Viszont próbálkoztam a nektarinnal ami nem várt sikert hozott egy ideig. Majd dióval de attól is fájt a pocak. Így védőnői javaslatra meg próbálkoztam a Sinlac-al, de nem rajongtunk az ötletért, így 4 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást.
Szépen lassan egyre kevesebb lett a tejem, mert nagyon tetszettek neki az új ízek. A bal mellem amúgy sem teljesített fényesen, de így aztán teljesen feladta a harcot. Pikk-pakk már 3x evett egy nap pürét és a szopás már nem kellett. Abban reménykedtem csak, hogy éjszakára elég lesz neki. Nem taglózott le a gondolat, hogy esetleg 1 éves kora előtt leválasztja magát. Minek stresszeljek ezen is. Legyen ahogy ő akarja. Nem magam miatt, hanem miatta szoptatok.
Fél éves korára nem kétszerezte meg a születési súlyát (3900 gramm), alig volt 6,5 kilo. Így újabb javaslat, hogy kapjon napi 5x pürét. Őszintén szólva nem volt sem kedvem, sem energiám, sem kreativitásom, hogy naponta 5x adjak pürét Abinak és már így is elég kemény volt a széklete, mert anyatejet sem nagyon kért már, de azon kívül más innivalóról hallani sem akart. Így jött el az ami várható volt. Székrekedés.
Szegényke napok óta nem tudott kakilni. Amíg anyatejes volt rendszeresen volt, hogy csak heti 1x volt kakis pelusunk, de ez tök természetes. Ezen sem stresszeltem, csak mikor már láttam rajta, hogy kínlódik miatta. Sosem volt hasfájós fajta, talán 2 kezem megtudom számolni hányszor volt vele gond. Elkezdett elmenni az étvágya. Látványosan nem kellett neki a püré csak a szopás. Nagyon okosak ezek a babák, tudják mikor mi kell nekik. Ők még hallgatnak az ösztöneikre. Viszont ez sem hozott változást. Hát valamit ki kellett találni. Orvosi javaslatra kamilla tea picike cukorral. Nem gondoltam volna hogy bármennyit is bele tudok imádkozni, de meglepő módon lement pár korty. És jött is az eredmény. És azóta is minden rendben a pocakkal.
Na de erre azért tértem ki, mert ez 2 hete történt. Azóta pedig nem nagyon eszi a pürét. Kb napi 1x tudok beleimádkozni néhány falatot, de nem gyötröm szegényt. Tudja hogy mi a jó neki. Viszont így megszaporodtak a szopások számai. És képzeljétek vissza tért a tejem. Rengeteg van. Néha vissza jön az az "eldurranok" érzés is. A legnagyobb poén pedig most jön.
A héten vissza mentünk a védőnőhöz. Kérdezte, hogy a kaja hogy áll. Hát mondom igen. Áll. Mert a kisasszony kicsit leszokott a kanalazásról, jobban fekszik neki a könnyű kaja. Hát hogy akkor nézzük meg a súlyát. 1 hónap alatt fél kilót hízott! Sosem hízott ennyit, pedig azt mondják fél éves kor után lelassul a hízás. Plusz most már úgy mászik Abi, hogy néha nem is tudom merre jár. Érdekes dolgok ezek.
Szóval most ott tartunk, hogy Abi 7 kilos, amitől majd' leszakad a kezem meg a derekam, de legalább minden rendben van.
Igazából, csak azért írtam ezeket le, mert sosincs késő visszahozni a tejet. Sok minden miatt lehet az, hogy kevesebb vagy esetleg elapad. A fáradtság, a stressz, kevés folyadék, rendszertelen tápanyaghiányos táplálkozás mind-mind visszaveti a mennyiséget. És tényleg a baba a legjobb tejszaporító a világon!
Nemsokára újra jelentkezem. Addig is puszi!
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5
