Hej!
63,3 kg
A hatodik nap a héten. Most már kezdem nem komfortosan érezni magam az egyhangúságtól. Úgyhogy ma volt kedvem és időm is, így megsütöttem reggel a céklát. Elég sokat kellett bűvölnöm ahhoz, hogy elkészüljön, főleg, hogy zsiradék nélkül kellett megsütnöm. De sikerült. És naaaagyon fincsi lett. Végre. Ahh. Végre finom reggeli. Csak az a baj, hogy az almát viszont elfelejtettem. Egyre hanyagabb vagyok. Szarvagyok.
A szombat az az ÉN napom. Vagyis kikiáltom annak. Majd a jövő héttől. Vagy utána... Hétfőtől péntekig korán reggel fogok kelni a párommal, ugyanis már megvan a napirendem és terveim szerint 5:30kor fog szólni az ébresztőm. Vasárnap szintén korán, hiszen fel kell tenni a húslevest, úgyhogy marad a szombat. Ezen a napon több dolgot is fogok csinálni ami engem tesz boldoggá. Úgy mint habfürdőzés, szőrtelenítés, hajmosás, olvasás, ilyenek. Senkinek nincs szüksége arra, hogy megbolonduljak. Minden anyának kell az énidő. Elhiszem, hogy van akinek tökéletes a családja és tökéletes az élete, örüljön neki! Mi nem vagyunk azok. Mi elfáradunk, kiakadunk, vitázunk, duzzogunk, hisztizünk és sírunk. És így szeretjük egymást, így vagyunk boldogok.
Nem sok mindent tudok nektek a kajáról mondani ugyanis az ebédem és a vacsorám se változott. Viszont azt el tudom nektek mondani, hogy rengeteget iszom és sokkal jobban érzem magam.
A fejfájásom elmúlt. A betegségem csaknem a múlté. Már a hasam sem csikar és a székletem is rendben van. Ami kicsit zavar az az, hogy éjjel is ki kell járnom pisilni. Energikusabbnak érzem magam de őszintén szólva nem látok változást a tükörben. Remélem, hogy a centik azért mutatnak majd valami jót. Igen, persze a mérlegen látszik a változás, de az nem minden.
Jövő héttől megyek edzeni is. Legalábbis terveim szerint. Dehát nem egyedül élek, felelősséggel tartozom mások iránt is így nem csak tőlem függ, hogy eljutok-e az edzőterembe. Egy gyerekkel nem egyszerű az élet, de hálás vagyok értük, ők az életem. Ezen kívül a háztartást vezetni sem egyszerű egy ekkora háznál. Dehát, tudjátok miről beszélek...
Este elmentünk bevásárolni a jövő heti diétámhoz. Bevallom nektek nem volt egyszerű. A drágáim elég nyűgösek voltak. Az pedig csak hab a tortán, hogy szombat este rengetegen vannak a boltokban. És ezt mondtam, hogy ilyenkor a polcok is tök üresek? 2 boltban is megpróbáltunk bevásárolni, több helyre már nem akartam elcipelni a családot. Kénytelen leszek holnap elmenni beszerezni a maradékot.
Ilyenkor felmerül bennem, hogy hagyom inkább a picsába az egészet. Minek szenvedek vele? Nem látom a hatását. De az a sok kidobott pénz az ablakon, a belefektetett energia, a küzdelem az elmúlt napokból... Meg akarom csinálni. Le akarok fogyni. Szeretnék boldogan belenézni a tükörbe és szeretnék büszkén végigmenni az utcán. Úgy mint régen. Amilyen jól akkor éreztem magam a bőrömben. 55 kilósan. De ezért küzdeni kell és nem szabad feladni.
Így hát egyelőre folytatom. Majd meglátjuk meddig.
Na pusza!
https://www.instagram.com/anyavagyokesboldog/
https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/lifetiltblog/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/groups/1593042514325883/
https://www.facebook.com/groups/wearelifetilt/
