Helloka!
Hát eléggé elmaradtam mostanában a bejegyzésekkel, pedig zajlik az élet és lenne miről írnom. Be kell szereznem egy füzetecskét amiben vezetem a dolgaim mert egyszerűen elveszek a sorok közt. Annyi minden kavarog bennem.
Hát a Mamas & Papas-tól még nem érkezett válasz. Pedig nagyon szerettem volna ha sikerül... Még egy kicsit reménykedek, hátha...
Na. Akkor írok arról, hogy a projektem miszerint megváltoztatom az életem és kicserélem magam jó szarul halad. Mármint így a magamra fordított idő tekintetében.
Abit egyre jobban kezelem. Lassan felnövök hozzá. Rájöttem, hogy nagyon nehéz volt megszoknom, hogy Ő ennyire gyorsan fejlődik, hogy ennyire eleven ( vagy twelve, hahahahahaahaha ), de most már nem vagyok ki idegileg Maunika. Mászik, áll, ül, lépeget és mondja a magáét. Egy kis csoda. Borzalmasan fura ennyire önzetlennek lenni és ennyire függeni valakitől, a gyerekedtől. Pedig ezzel ő is így van. Na mindegy. Szóval ez a projekt egész jól halad annak ellenére, hogy a kis hugyos reggel 7kor kelt már egy hete. Persze ő 9kor vissza alszik, DE ÉN NEEEEEEEM. De köztudott, hogy az anyáknak nincs szüksége alvásra (sem).
Éjjel viszont kifejezetten jó gyerek amióta... KIJÖTT AZ ELSŐ FOGA!!! Szegényke annyit szenvedett vele, de kibújt! 1 darab. De annyira édes, hogy nem tudom szavakba önteni. Olyan picike kis cukiság kukucskál ki a szájából, hogy meg kell zabálni. De ezzel is olyan frankón tud harapni... a bimbó tudna miről mesélni...
Szóval Abival minden rendben. A barátnőkkel is. Volt egy vitánk az elmúlt héten ami egy kicsit észhez térített. Tegnap pedig elmentünk borozni. Hát valami fantasztikus volt. Itt is KÖSZÖNÖM NEKTEK! már nagyon kellett. Mintha kicseréltek volna. Visszakaptam kicsit magamat és újra van mit magamból adnom Abinak. Mert a semmiből elég nehéz. És ezért kell, hogy az ember magával is foglalkozzon.
7 hónap alatt rengeteg boldogságot kaptam ettől a picúrtól, de valljuk be. Hát egy energiavámpír. Annyira leszívott, hogy tényleg, nem tudom elmondani micsoda ürességet éreztem belül. Nem nevezném depressziónak de a folyamatos rosszkedv, hiszti, morgás, senkinek nem tett jót körülöttem. És most feltöltődtem és újra jól érzem magam. ( Apuci pedig megtapasztalta milyen mikor negyed órát kell ringatni a lányát, hogy vissza aludjon. Hát, nem bírná minden nap ezt csinálni azt mondta...)
Szóval kell az "énidő". De én egy lusta szar vagyok. 3 hete kb elhatároztam, hogy kicsit visszacsippentek a kajálásból meg mozgok meg ilyenek. A nagy lószart sikerült természetesen, de fogytam 1-2 kilót így is valamiért. Na de majd most!
Folytatom a blogolást, mert van mit mondanom. Folytatom a Rebekás bejegyzéseket mert még hiányzik 4 ( de vajon miről akarhattam írni... ). Újult erővel fogok bele a dolgokba. Jön a napsütés, a tavasz, a jó idő. Fel kell töltődni, vége a téli álomnak, nincs több kifogás. Tarts velem ezen az utazáson, és fejlődjünk együtt! (micsoda szöveg...)
Addig is puszi!
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5
