Helloka!
Előző posztomban arról írtam, hogy meg szeretnék változni. És arról, hogy miért szeretnék jobb Anya lenni. Hát már nagyban próbálkozom. (https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/05/minden_kezdet_nehez_557 )
Azok miatt az átkozott fogak miatt nagyon nehéz, de éjjel sokszor ébred a pici. De tudom, hogy neki sokkal de sokkal rosszabb ez a dolog mint nekem. Néha zokogva ébred szegényke. De valahogy kibírjuk. Kenem neki ezerrel mindenféle frankó krémmel, éjszakára van hogy fájdalom csillapítót is kap, de van, hogy már az sem használ... Na de a lényeg, hogy sokkal türelmesebb vagyok (még), és sokkal több időt töltök vele. Minden más megvár, a gyerekem nem fog...
Ebben a postban pedig arról fogok írni, hogy miért akarok jobb barátnő lenni.
Barátnő
Hát több dolog miatt is.
1. Volt egyszer nekem egy legjobb barátnőm. Bár őszinte leszek, sosem tudtam magam úgy elengedni mellette, mint ahogy, egy majd később megismert barátnőm mellett. Nagyon hasonlóak voltunk. De valami mégsem volt az igazi. Én amúgy is elég antiszociális vagyok valamint nem kenyerem ez az ölelgetős-puszilgatós dolog sem...
Úgy gondolom, hogy a legjobb barátnők, azok minden gondjukat-bajukat meg tudják osztani egymással, azokat a titkokat is amiket tényleg "nem szabad elmondanod senkinek". Mert bíznak egymásban és tartják a szavukat. Nem félnek attól, hogy csalódni fognak. De mi nem voltunk ilyenek. Volt egy műtéte a barátnőmnek amiről igazából a mai napig nem tudom pontosan, mi is volt. Borzasztóan megviselte, mégsem mondta el soha.
Gyerekkorunk óta, sőt csecsemő korunk óta ismertük egymást és barátok voltunk. Mikor szakközép iskolában egy osztályba kerültünk, akkor teljesedett ez ki leginkább. 2 évig nagyon jóban voltunk, de csak most látom, hogy nem volt "igazi". Mikor 10-es voltam a szüleim elváltak és a nyáron Pestre költöztem édesapámmal és az öcsémmel. Így elszakadtunk egymástól. Ekkor már szerelmes voltam egy fiúban (aki most a lányom édesapja), de elsodródtunk egymástól. Nagyon féltett a barátnőm, jól megmondta a magáét a srácnak, így nem szívlelték egymást.
Miután elköltöztünk, havonta jöttem Őt meglátogatni. Őszintén szólva 1 alkalomra emlékszem, mikor ő jött hozzánk... Szerettem volna tartani a kapcsolatot és jóban maradni, hiszen az új helyen senkit sem ismertem... Ez ment is 2 évig. Közben ugye egyre jobb barátnők lettek a többi női osztálytársával. Aztán vége lett az iskoláknak, mindenki elballagott.Ő is, a srác is és én is. Mind a ketten Pestre jöttek tanulni. Ekkor végre lehetőségünk volt újra együtt lenni a párommal.
Viszont a barátnőmmel egyre kevésbé tartottuk a kapcsolatot. Aztán már nem is. És ez nekem borzalmasan fájt. Mikor megkérdeztem ez miért történt, mi a baj, azt mondta, hogy túl sok időt töltök a barátommal, mindig lemondom a találkákat. Én erre nem így emlékeztem. Visszanéztem az üzeneteket, a messengert, amit találtam, és ő volt az aki nem keresett, aki lemondta a találkákat. Elsodródtunk egymástól. Kinőttünk ebből a barátságból. Én nem értettem miért nem akar velem lenni ő meg úgy gondolta elhanyagolom. Éveken keresztül alig beszéltünk egymással. Pedig ott volt Pesten. Az iskolája tőlünk kb 500 méterre. És mégsem. Elvesztettük egymást. Majdnem 20 év után. A mai napig fáj, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.
Mikor terhes voltam 1x találkoztunk, beszélgettünk. Kissé furcsa volt annyi hosszú év után újra kávézni, de nagyon jót tett a lelkemnek (pedig nincs is...). Aztán megszületett Abigél, és meglátogatott a kórházban. Azóta megint nem beszéltünk és ennek már fél éve. Igen, most én rontottam el. Nem kerestem. Belátom. Elszúrtam. Vajon vissza lehet még csinálni? Ennyi év, ennyi szar, ennyi sérelem után vajon még lehet ebből valami? Nem tudom...
2. Van nekem most 3-4 csodás barátnőm. Nagyon hasonlítunk. Megértjük egymást. Flegmák, bunkók, parasztok vagyunk. Dehát ez van. 2-en itt laknak velem egy városban a 3. pedig Angliában.
A közelmúltban elég rendesen megbántottam egyiküket. Elfelejtettem a születésnapját. Őszintén szólva nem tudom, hány barátnője van, vagy hogy kivel milyen viszonyt ápol, de úgy éreztem mi talán igazi "legjobb barik" vagyunk. Igazából nem elfelejtettem, mert egy szuper szülinapot szerettem volna, aminek aztán jó nagy szar lett a vége. Először is nem vagyok jóban a dátumokkal ( a másik barátnőmnek valamikor áprilisban lesz de hogy mikor??? segíts kérlek ha olvasod...). Másodsorban nagyon szeretek adni, és próbálom a legjobbat adni. És neki borzasztó nehéz bármit is venni vagy adni. Nagyon jól keres, mindene megvan, viszont kevés a szabadideje. Eszembe se jutott hogy élmény adhatnék neki. Mindenképp valami tárgyat szerettem volna. De nem is voltam eleresztve úgy pénzzel (mióta Abi megjött ő az én drááágaszááágom...) és nem is találtam meg azt a valamit ami kifejezi mennyire szeretem.
Gondoltam elmegyünk valahova. Kaja, séta, állatkert, bármi amit egy csecsemővel és 3 lánnyal lehet csinálni. Meg is kérdeztem, hogy a szülinapján mit csinál. Azt mondta nem tudja, hogy a nővére mit tervez... Hát én meg sem kérdeztem a nővérét mit tervez, gondoltam, ha szabad lesz akkor úgyis szól. Hát teltek múltak a napok eljött a szülinapja. Természetesen nem találtam meg a megfelelő ajándékot, és nem terveztem semmit, azt hittem családi progi lesz mert nem szólt hogy szabad lenne...
A vége az lett, hogy fel sem köszöntöttem mert kiakadt, hogy miért nem csináltunk valamit, miért nem mentünk át vagy köszöntöttük fel vagy bármi. Hogy úgysem kell neki ajándék, csak az hogy ott legyünk vele.
Igen. Belátom, hogy elbasztam. Nagyon. Ezért próbáltam helyre tenni. Sütöttünk neki tortát, bocsánatot kértünk. De vissza forgatni az időt nem tudom. A múltat megváltoztatni nem tudom. Sajnos ennél többet már nem tudok tenni. És úgy érzem, hogy ez a mai napig borzalmasan fáj neki. Igen, teljesen jogosan. Megértem. Sajnálom. Ezerszer is, de nem tudok már mit tenni...
Így hát úgy érzem még egy barátságot elszúrtam. Nem tudom, hogy érez, mit gondol, mert nagyon zárkózott csajszi aki baromi erősnek akarja magát mutatni, pedig előttünk nem kellene... Sokszor főnökösködő, nagyon makacs, nem nagyon akarja elismerni ha hibázott, de így szeretjük ahogy van. Mert nagyon szeretjük.
3. Van egy másik barátnőm, aki pár évvel idősebb nálam, de remekül megértjük egymást. Vele is érzek néha egy kis szakadékot, de őt, még, jelentem, nem bántottam meg. Azt hiszem... Nagyon szeretem és nagyon hasonlítunk. Ritka az ilyen...
4. És van egy harmadik barátnőm. Őt akkor ismertem meg amikor Pestre költöztünk. Osztálytársam volt. Ha lehet olyat mondani, elszerettem a legjobb barátnőjétől. Bocsi Dóri...
Mikor először megláttam, az az iskolában volt az évnyitón. Csibe sárga haj, fekete mini ruha... Mindenki máson matrózblúz meg szoknya. Már akkor "beleszerettem". Nagyon gyorsan egy húron pendültünk, és jóban lettünk.
Ez a csaj... Hihetetlenül kitartó és borzalmasan okos. Ha valamit el akar érni az életben akkor azt megszerzi. Felnézek és rettenetesen büszke vagyok rá. Jelenleg kint él Angliában. 1 hete látogatott meg 2 év után! Olyanokat mesélt, olyan helyzeteket élt át amiket én nem biztos hogy végig tudnék vinni egyedül. De ennyi idő elteltével is olyan volt mintha mindig is itt lett volna. Nagyon nagyon hiányzik és borzalmas volt mikor itt hagyott. De ő most ezt az életet választotta amiben próbálom 100%-ig támogatni. Ritkán beszélünk sajnos. Rengeteget dolgozik én meg azt sem tudom néha hol a fejem, de én úgy érzem ez egy igaz barátság. Vele mindent megosztok ami nyomja a lelkem és még sosem csalódtam benne.
Ugyan olyan bolond paraszt mint én. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt, annyi emlék és hülyeség köt minket össze, hogy elmondani nem tudom. Imádom! Köszönöm hogy vagy nekem!
5. Útközben eszembe jutott még egy lány. Szégyenlem is magam, hogy elfelejtettem. Vele is nagyon jóban voltunk. Kicsit kerge, kicsi ilyen kicsit olyan, de nagyon szeretni való csaj. Nem is emlékszem, hogy miért távolodtunk el. Talán mert vége lett az iskolának és aránylag messze lakott... Neki akkor már volt barátja, nekem meg akkor lett és így valahogy elhagytuk egymást sajnos. 1x-2x ha találkoztunk azóta de a kapcsolatot sem tartjuk.
6. Paraszt vagyok de kihagytam egy olyan csajszit, akivel mostanság nem nagyon találkoztam. Nála jó lelkűbb embert keveset ismerek. Bármiét bárkinek odaadná, és ezt ki is szokták használni. De nagyon sokat fejlődött mióta ismerem, örülök hogy a barátja lehetek. Ha az éjjel közepén kéne elásnom valakit még bort is hozna nem csak ásót...
Hihetetlen mennyire törékenyek a kapcsolatok... És ezért akarok megváltozni. Jobb barátnő lenni. Mert szükségünk van emberi kapcsolatokra még ha annyira antiszociális is az ember mint én.
Meg fogadom, hogy sokkal többet foglalkozom a barátnőimmel és nem hagyom veszni ezeket az értékes kapcsolatokat. Sokkal jobban a tudtukra fogom adni, hogy mennyire szükségem van rájuk és hogy mennyire szeretem őket. Sokkal kevesebbszer mondok le találkát és sokkal többször keresem őket. Sőt még az is lehet hogy néhány régi barátságot megpróbálok feléleszteni. Még egy próbát megér...
A következő bejegyzésben a páromról lesz szó és arról hogy sokkal jobb nője leszek.
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5
