Helloka!
65 kg.
Ma hétfő van. Egy szar nap. Nagyon szar. Abigél beteg. Naaagyon beteg. Egész éjjel fent voltam vasárnap és ma is. Én is beteg lettem. Beteg is voltam, de beigazolódott, hogy a betegséget ki kell pihenni. Mert ha nem akkor jön a gebasz. És mi nem pihentünk. És ez enyhe kifejezés. Óránként keltem hozzá és mikor lett volna lehetőségem aludni akkor sem tudtam, mert úgy fájt a torkom és a lélegzés. Ráadásul megjött a menzeszem is. A nők java szerintem tudja, hogy nem a legkellemesebb időszak az életünkben mikor virágzunk. És azért a párjaink is tisztába vannak azzal, micsoda ragadozó ( anya )tigrisek tudunk ilyenkor lenni...
És én hülye pont most kezdtem a diétát. Mikor ennyi bajom és gondom van. De már annyira izgultam, hogy nem bírtam tovább várni. Na hajrá csajszi!
Hát mit ne mondjak. Kurva nehéz. Pardon... De nekiálltam. Szerencsém van mert a párom itthon van ma, így segít Abigél körül. Megcsináltam a teácskám beleraktam az almaecetet és amit még kellett és megittam. Volna. Ajajajaj. Hát az utolsó pár korty nem mondom, hogy könnyen ment le, de annál gyorsabban jött vissza. Nem hagyott kellemes szájízt maga után. Bevettem a bogyóim is. ( Ha valakit érdekel akkor collagént, CLA-t, Pyruvat one-t veszek be. Nézzetek utána mire jók... https://lifetiltstore.hu/ ) Fél óra múlva jöhetett a reggeli. Fincsi tükörtojás és mandula. Jaaah meg a smoothie. Cékla és alma. Utálom a céklát. Így biztos voltam benne, hogy ezt valami gyors módszerrel kell leküzdenem, és ennek a legjobb módja az, ha megiszom. De ez is csak szívószállal ment. De lement! És nagyon nagyon büszke vagyok magamra.
Rohadt gyenge és beteg vagyok. De küzdök. Kb. az életemért. Meg persze sokat iszok. Tisztuljon csak a szervezetem.
Tettem, vettem, csak a szokásos. Főzés mer' ugye a tsaládnak kell a zebéd, rendrakás, mosás, takarítás, babázás.
Aztán jött az én ebédem. Nagyon jól hangzik. Saláta, sütőtök, csirke. És amúgy eskü finom is. Nem is kell túl sok főzőtudomány az ételek elkészítéséhez. Könnyű és gyors. Csak mosogatni ne kelljen... Én megsütöm sütőben a tököt, serpenyőben egyben a csirkét. A salira egy kis bors, fokhagyma por, almaecet. A csirkére egy icipicike só, bors, fokhagyma. A tökre pedig egy kis kókuszzsír amiből aztán pürét csinálok. De csak úgy tesséklássék egy villával. 10 perccel kaja előtt egy nagy pohár almaecetes víz majd mehet az arcba.
Nagyon finom, de nem bírom megenni. Rengeteg. Gondoltam először benyomom a tököt és a csirkét, de a saláta megmaradt. Ah, lehetetlen küldetés. A földön nincs ennyi saláta mint amennyit nekem meg kell ennem a héten. De kemény vagyok, mint a kád széle. Beledobtam a turmixba és MEGITTAM! Cseszd meg saláta. Áj vin!
Nagy küzdelem volt, de a nyeremény is az lesz. Már ha kitartok...
A délutánom léhűtéssel és bejegyzés írással telt. Na meg még valamivel. Ki találjátok mivel? A GYENGE LELKŰEK KÉREM LAPOZZANAK TOVÁBB!
fostam.
Azt hiszem erre az állapotra nincs szebb szó. Ment a hasam? Ahh, rohant. Elhagyott engem. Kegyetlenül és szenvtelenül. Ez a szomorú valóság.
Csak ültem aztán meg rohantam. Olvastam, hogy vízhajtó az első 2 hét. De hogy mindenhol folyik arról nem volt szó HELLOBELLO!!!! A mai napot letudtam 2 futással, de pukizni nem merek bevallom. Itt-ott csikart is és néha mintha égett volna a gyomrom, de nem tudom pontosan mi lehetett ez az érzés. Ittam egy pohár vizet és mentem tovább.
Este, mikor már mindennel végeztünk nekiálltunk a vacsinak. A skacok a disznóvágáson felbuzdulva hurkátkolbásztésmindenmijót ettek. Természetesen az orrom előtt. Lelkifurdalás nélkül. Pff... Én pedig ugyan csak salátát, lazacot és édesburgonyát. Mint az elkövetkező egy héten minden egyes nap. Salira megint fűszerek mentek, hogy azért ne érezzem magam annyira kecskének. A lazacot és az édesburgonyát a sütőben sütöttem, jénaiban ( nem kellett volna ). A lazacra egy kis borsot és citromlevet facsartam a krumpli alá pedig egy kis vizet tettem.
Finom. Nagyon. Imádom a halat, de mi elég ritkán eszünk, de bevezetem az étrendbe mert marhajó. Ugyan csak az almaecetes vízzel kezdtem aztán jöhetett a neheze. Majdnem! MAJDNEM LEMENT!!! de mégse... De a turmix megoldja nyugi. Elolvastam újra, hogy végeztem-e mára. És nem. Még mindig hátra volt valami.
A fehérje. FEEEEHÉÉÉÉRJEEEEEEE. Esküszöm anyukám, ez a megváltás! MEG VÁL TÁS! Mintha valami mennyei manna lenne. Egy díj a győztes nap végén. Amiért érdemes csinálni. A desszert amit bűntudat nélkül tömhetek magamba. Sós karamellásat rendeltem. Fantasztikus. Imádom.
Huh. Vége a napnak. Végre.
Fáradt vagyok, nyűgös vagyok és nem akarok mást, csak aludni. Éhes nem vagyok, hazudnék ha azt mondanám az vagyok. Szóval nem egy éhezős diéta az tuti. Sőt!
Remélem a következő nap már jobb lesz. Legalább ne lennék olyan beteg. Ahhhj.
Puszcsi!
https://www.instagram.com/anyavagyokesboldog/
https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/lifetiltblog/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/groups/1593042514325883/
https://www.facebook.com/groups/wearelifetilt/
