Labas!
Ez azt jelenti szia! litvánul. Legalábbis a Google fordító szerint...
62,6
Vasárnap van. Végre! Már nagyon vártam. Az utolsó nap a héten. Már kezdett szenvedés lenni az étrend. És előre lelövöm a poént, csaltam ma. Nem is keveset! De erről majd később.
A vasárnap nálunk általában ugyan úgy zajlik. Lehet hívni unalmasnak vagy hagyományosnak vagy akárhogy, én nem bánom. Ma nem én főztem a levest így nem kellett túl korán kelnem. 8 körül ébredtem, kicsit még nyújtóztam az ágyban aztán lementem elkészíteni a vasárnapi desszertet. Ma ez egy almás pite személyében testesült meg amit az Instán meg is nézhettek ( https://www.instagram.com/anyavagyokesboldog/ ). Olyan szép lett. Olyan büszke vagyok magamra. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy el kellene mennem egy cukrász továbbképzésre. De aztán lebeszélem magam... Piff.
Szóval nekiálltam a desszertnek. Meggyúrtam a tésztát. Aztán hazaért a párom. Majd elküldtem szegényt a boltba mert ugye a jövő heti diétámhoz még nincsen meg minden összetevő. Megittam a teám, helyett csak sima vizet. Itt kezdtem a csalást. És csak kezdtem. Majd nekiálltam megsütni a céklám ami ugye tegnap olyan fasza lett. Közben csináltam az almás pite töltelékét is. Mire készen lett addigra úgy ítéltem meg, hogy a cékla is frankó, az is kész.
Felkeltettem a trónörököst, felhívtuk a mamát, videóchateltunk egy kicsit, közben hazaért Apa. Természetesen nem tudott bevásárolni... Apa a minden... A lányos anyukák érthetik mire gondolok... Megsütöttem a tojásom, csináltam nekik bundás kenyeret és leültünk enni. Ekkor már olyan fél 11 lehetett. A tojásom már kihűlt, a cékla meg bakker NEM SÜLT MEG! Pfujj. Mondtam, hogy oké ezt így nem, akkor megy a turmixba. Hát szerintem még most is ott van úgy elfelejtettem az almával együtt... Megint csaltam.
Abi és Peti elmentek begyújtani és sétálni. Én pedig nekiálltam az ebédjüknek. Nálunk az a szokás, hogyha vasárnap akkor húsleves és rántott hús. Mivel múlt héten volt disznóvágás így van miből csemegézni. A leves már javában gyöngyözik a tűzhelyen. A konyha amúgy romokban mert vagy 8féle dolgot csinálok egyszerre. Hevítem a rizst, sózom a húst, töltöm a pitét aztán főzöm a rizst, sütöm a pitét, sütöm a húst. Rendet rakni nincs időm. Hazaértek a szerelmeim. Megcsináltuk a kapros salátát és dél körül már asztalnál is ültünk. Ők szépen megebédeltek én nem ettem belőle semmit mert ugye diéta. Egész jól bírtam. Inkább rendbe tettem a konyhát közben. A lányunk már egyedül eszik szóval nincs rám szüksége... ebben sem...
Ebéd után lehet menni aludni. Persze nem nekem, mert a ház még romokban. Anyaként, Nőként, Barátnőként, Lányként, valakinek a Lányaként, ( de ne legyünk ennyire szexisták, hiszen nem csak a nők végeznek jobb esetben házimunkát, de ebbe ne menjünk bele mert nem ez a téma... ) tudjuk, vagy érezzük, hogy addig nem tesszük le a seggünk míg nincs meg minden a lakásban. Nekem ma be is kattant valami. Mikor a bőröd alatt viszketsz a rendetlenségtől. Nem tudom ti szoktatok e ilyet érezni. Hát én most ( sajna ) igen. Így neki is álltam nem csak elrakodni, rendet tenni de ki is takarítani. Amíg aludtak rendbe tettem a konyhát, a fürdőt, az előszobákat, wc-ket és félig a nappalit.
3 kor kelt a párom, ment dolgozni. Ő kérdezte meg, hogy "Drágám, ebédeltél már?" Na bazzeg. Amúgy Ő az aki emlékeztet hogy ne csaljak. Kicsit élvezi is hogy beszólogat, de legalább az úton tart. Így fél 4kor nekiálltam az ebédemnek. Természetesen Abi ezt megérezte, így neki is fel kellett kelni. Kapott egy kis áfonyát és Anyu nyugiba megette az ebédet. Kivételesen csalás nélkül.
Még gyorsan rendet raktam Abi szobájában, felporszívóztam és felmostam a konyhát mert vendégeket vártunk. 5 körül meg is érkeztek. Szüli- és névnapot ünnepeltünk. Gondolhatjátok... Talán nem is kell mondjam, hogy nem sokáig bírtam. És őszintén szólva nem is akartam. Szendvicseket csináltunk a családnak. Azt el tudtam engedni. De a sütiket nem akartam.
Tudjátok... én még sohasem voltam ennyire kitartó egy diétában sem. Így megengedtem magamnak. Én vállalom a felelősséget, az én testem és én nem fogok fogyni. Vállalom. Így is már 2,5 kilóval könnyebb vagyok. Nekem ez 1 hét alatt több mint elég. Még így is borzasztó büszke vagyok magamra.
Szóval sütiztem. Nem jóóól besütiztem, csak ettem egy szeletet. Később mikor már lenyugodtak a kedélyek megittam az almaecetes vizecském és megettem a vacsim. Ami a mai napon egy fél szelet szendvics volt egy kis lazaccal és guacamoléval. Nyamnyamnyamnyamnyam. Természetesen a shakem is benyomtam és inkább nem is említem, hogy ettem egy szelet almás pitét. Hát... ez van...
Nem szégyellem, de nem is vagyok rá büszke, de ez az igazság, kár lenne hazudni. Kíváncsi leszek, hogy holnap mennyit fog mutatni a mérleg. Ha vissza kúszik az a 2,5 kiló holnapra akkor így jártam. Jó tanulópénz lesz.
Ahhh. elkeseredtem. Na mindegy. Jön a holnap. Egy új hét. Már nagyon várom.
Puszi
https://www.instagram.com/anyavagyokesboldog/
https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/
https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/lifetiltblog/?ref=br_rs
https://www.facebook.com/groups/1593042514325883/
https://www.facebook.com/groups/wearelifetilt/
