Helloka!

Hát banyek. Minden tiszteletem azoké akik fogyókúráztak valaha, akik diétáznak valamiért és akik ki is bírták ezt a kínt. Hát én sohasem csináltam egyiket sem egészen 2019. április 9-ig. Akkor is nekiálltam egy diétának amit egy kicsit bánok is meg nem is.

Azért nem bánom mert 2 nap alatt 2 kilóval kevesebbet mutat a mérleg. Lehet, hogy a sok víz meg a sok szar meg fing ami távozott belőlem, az volt 2 kiló... Dehát na. Akkor is. Bakker 2 kiló!!!!

Pedig őszintén megmondom, úgy keltem ma reggel fel és álltam rá a mérlegre, hogyha nincs változás (márpedig 2 nap alatt hogy lenne) akkor abba is hagyom. Leszarom, gyenge vagyok, fogyózzon akinek 2 anyja van...  De basszus 2 kiló!!! Hát Rebeka ezen felbuzdulva újult erővel vágott neki a napnak, a hétnek, a hónapnak és a rohadt diétának... Pedig reménykedtem, hogy nem kell folytatnom. Hogy miért?!

Mert kurva nehéz. Azért. És ez ennyi. Ennyire egyszerű. Én meg gyenge vagyok. 

Ma van a harmadik nap. Ma már kicsit jobb. De csak egy kicsit.

De nem is ez a lényeg. Blogsorozatot fogok indítani az elkövetkezendő, hááát durván 3 hétről. Vagy ameddig bírom a dolgot. Ugyanis május 3.-án ballag az édesdrága Öcsém a suliból és orbitális zabálást fogok rendezni!!! Muhahahahaha

De addig is tartsatok velem a szenvedéseim közepette. Sanyargassátok magatokat ti is mert kell az a bícsbádi. De legalábbis szeretnék beleférni legalább egy nyári ruhámba, mert nincs mibe mennem a ballagásra. Igen, vehetnék is valamit. De az sokkal olcsóbb és könnyebb útja lenne a dolognak, és nem vagyok hajlandó 40-es ruhát felvenni. DENEMÁM!

Szóval jövök a részletekkel. Addig is puszipacsi!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/

https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/

Hellosztok!

Jó régen nem jelentkeztem már. Egyszerűen csak elrohannak mellettem a napok és nem éreztem késztetést arra, hogy blogoljak. Kicsit képmutatónak tartom, hogy azért írjak valamit mert kell. Nem kell. Én döntöm el, hogy akarom vagy sem. És nem volt ihlet.

De most itt vagyok. Újra. Nem tudom meddig.

Egy párszor már elkezdtem diétázni az elmúlt hónapokban. Őszinte leszek. 1 nap után abbahagytam. Egyszerűen nem vagyok én elég erős ehhez... Imádom a tésztát, a colát, a sütit, a chipset, mindent ami hizlal. Na de most. Muszáj. 1 hónap múlva ballag az Öcsém és nincs ruhám ami feljönne rám. Ciki. Nagyon. Szóval tényleg elhatároztam magam, hogy április 1-el elkezdem a dolgot. Elkezdem magam összeszedni. Aztán 2.-a lett belőle. Most meg 3.-a... Szóval mától kezdem. :D

Csökkentem a szénhidrát mennyiséget, csak vizet iszom valamint teát üresen. Nem eszek cukrosat. Ééééés nekiálltam hétfőn tornászni. Hát még ma is izomlázam van, pedig 30 perc volt az egész. De nem adom fel. Kemény vagyok, terminátor vagyok. 

Szóval azon túl, hogy fizikálisan össze kapom magam, kicsit megpróbálok a bőrömmel is valamit kezdeni, hátha kicsit feszesebb lesz. Van egy csomó krémem amiket elhasználok, hátha valamit segít rajtam. Több projektbe is belefogtam, meglátjuk mi sül ki belőle. Majd jövök a részletekkel, képekkel.

Ezeken kívül kicsit közöségibb életet élek az interneten is. Kövessetek Instán és Facebookon.

Na puszika

https://www.facebook.com/koczka.rebeka95/

https://www.instagram.com/rizslabdacs/

Szervusztok!

A bejegyzéssorozatom 3. részéhez értünk. Jelentem még mindig nem diétázom, sportolok vagy bármi ilyesmi, megtartottam a "lusta szar" státuszom! Elhalasztottam az egészet hétfőre. De most már tényleg komolyan gondolom... Elkezdtem nézegetni a jóga appokat, de még nem nagyon értek hozzájuk. Viszont most elérkeztünk ahhoz a részhez ahol arról írok, hogy szeretnék jobban részt venni a közösségi életben. Az interneten.

Közösségi média

Minden bejegyzésem után be szoktam linkelni a Facebook és az Instagram oldalam. Jut eszembe, Te követsz már? Ja nem. Mert uncsi vagyok. Hétfőtől ezen is szeretnék változtatni. Heti legalább 1, de inkább 2-3 blogbejegyzést tervezek, annak függvényében mi történik velünk. Már meg van a kis füzetecském amiben fel vannak vázolva, hogy mit, mikor, hogyan osztok meg veletek.

Kicsit építgetem az oldalaimat, hátha több embernek megtetszik, több embernek tudok segíteni. 

Nézzük is. Ha valaki esetleg nem lenne fent a Facebookon, akkor sem vesztett semmit. Mint a neve is mutatja egy virtuális "névjegyzéknek" indult, igazából egyetemek részére. Van egy film róla a Social Network. Hogy abból mi igaz és mi nem, azt nem tudom.
Régen sokkal jobb volt, legalábbis szerintem. Jó, persze. Mondom én ezt úgy mint magánember. De például frankón lehet heppöningeket rendezni. Vagy reklámozni. Különböző éttermeket, boltokat, cégeket, tárgyakat, mindent amit csak el akar adni az ember. Én igazából kontaktus tartásra használom. Ezen keresztül üzengetek a barátaimnak, páromnak, bárkinek akivel fel tudom venni a kapcsolatot. 
Valamint ezen felül tagja vagyok egy csomó baba-mama csoportnak. Na hogy ott mik tudnak menni... Ajajajajajaaj. Na de mindegy. A lényeg az, hogy nekem mint magánszemélynek nem nagyon csigázza fel a képzeletem. Néha végiggörgetem, de nem történik semmi. Ettől függetlenül majd meg akarom csinálni rendesen a Facebook oldalam, hátha lesz belőlünk valami...

A következő közösségi applikáció az az Instagram. Ez egy képmegosztó programnak indult, ami rengeteg változáson és fejlődésen ment keresztül, kisebb-nagyobb sikerrel. Mindegyikben van egy ilyen, hát sokszor bosszantó (legalábbis számomra) algoritmus, ami a képedbe nyomja azokat a dolgokat amiket sokszor nézegetsz, viszont így van amiről lemarad az ember... Ettől függetlenül nagyon szeretem. Sok embert el lehet érni vele. Rengeteg inspirációt gyűjthet az ember. Szintén nagyon jó reklámfelület, szinte bárkinek. 
Erre már nagyobb hangsúlyt fektetek, mert szerintem sokkal több emberhez eljuthatok vele. Bármilyen céllal. Engem is rengetegen megtalálnak, ha esetleg keresnének...

Van még ezen kívül a Pinterest, ami szerintem itthon nem örvend akkora népszerűségnek mint Amerikában. Vagy legalábbis nincs annyira kihasználva mint kint. Én is elkezdem kicsit megtanulmányozni, hátha jobb mint gondolnám. 

Persze rengetegféle applikáció van még a telefonomon, de azok nem annyira socialnetwork-ös dolgok.

Azt hiszem ebből nem nagyon lehet többet kihozni. Ha jól emlékszem még van két rész ebből a blogsorozatból, de hogy mik lettek volna a témák arról fogalmam sincs. 

De addig is puszi!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Hahi!

Van egy kis időm míg a gyerek durmol. Gondoltam ha már rend van, fől a kaja, minden oké akkor írogatok egy kicsit. Ugye mondtam, hogy lista szar voltam / vagyok így még nem álltam neki májszelf átformálásának. Na de! Holnaptól hivatalosan is március, az egyik legszebb és legkedvencebbem hónap az évben, így mikor is álljak neki, ha nem most. Vagy soha...

Testmozgás

Ugye írtam már az első részben, hogy életmódot próbálok váltani. Hát ebből eddig annyi sikerült, hogy nem eszem kenyeret és minden nap beszedem a vitaminom. Na de ugye az étrenden kívül azért érdemes lenne egy kis mozgást is belevinni az éltembe. Természetesen azon kívül hogy egész nap a gyerek után futok...

Terveim szerint többféle mozgásformát is ki fogok próbálni. Szeretnék elmenni futni. Régen is nagyon szerettem. Kikapcsol, felpörget, megnyugtat, átmozgat. Egyszerűen csak király. Pedig emlékszem még a suliban a 12 perces tesztekre, hogy mennyire utáltam. Tejóég. Ja és olvasni is utáltam. Most mit meg nem adnék egy kis nyugiért, hogy be tudjak fejezni egy könyvet amit elkezdtem...

Szóval az egyik a futás. Persze babakocsival és gyerekkel. Csak még nem használjuk a sport részt, és nincs olyan jó idő, hogy rá tudjam magam venni, hogy kimozduljak... A másik a jóga. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de sajnos nem nagyon van lehetőségem rendszeresen eljárni jógaórákra, pedig a városban sok szuper hely van ahol csinálhatnám. Ezért letöltöttem egy csomó jóga appot a telómra, csak időm nem volt még átnézni őket. Na de majd ha lesz huhuuuu. Akkor frissítem a bejegyzést :D

A harmadik az a baba-mama torna. Erről már az egyik bejegyzésemben írtam és adtam is hozzá linkeket. Amiket gondolom már természetesen mindenki kipróbált...!! ( amúgy ennek a bejegyzésnek a végén találjátok a linkeket: https://kismamanaploja.blog.hu/2019/01/18/anyutest_avagy_en_lettem_a_miloi_venusz_szules_utan )

A negyedik, és egyelőre az utolsó az egy jó kis app a telómon. Mégpedig ez: 

Ahogy a neve is mutatja 30 napos kihívásokat lehet benne teljesíteni. Van kéz, fenék, láb, has és egész testes edzés is. Minden nap fokozatosan emeli a követelményt. Be tudod állítani hogy milyen szinten szeretnéd csinálni. Nekem nagyon megtetszett, remélem lesz hozzá kedvem...

Szóval így próbálok a mozgással is kicsit játszadozni. Ha bármi kérdésetek lenne írjatok nyugodtan. Ja azt majdnem elfelejtettem, hogy van egy jó kis app a Sweatcoin amit nálam is láthattok. Ezzel pénzt kereshettek miközben sétáltok. Regisztráljatok a kódommal és máris kerestetek 5 coint! www1.sweatco.in/i/rebeka111696 

Na lépek, mert Abi felkelt és énekel. Pusziii!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Helloka!

Hát eléggé elmaradtam mostanában a bejegyzésekkel, pedig zajlik az élet és lenne miről írnom. Be kell szereznem egy füzetecskét amiben vezetem a dolgaim mert egyszerűen elveszek a sorok közt. Annyi minden kavarog bennem.

Hát a Mamas & Papas-tól még nem érkezett válasz. Pedig nagyon szerettem volna ha sikerül... Még egy kicsit reménykedek, hátha...

Na. Akkor írok arról, hogy a projektem miszerint megváltoztatom az életem és kicserélem magam jó szarul halad. Mármint így a magamra fordított idő tekintetében.

Abit egyre jobban kezelem. Lassan felnövök hozzá. Rájöttem, hogy nagyon nehéz volt megszoknom, hogy Ő ennyire gyorsan fejlődik, hogy ennyire eleven ( vagy twelve, hahahahahaahaha ), de most már nem vagyok ki idegileg Maunika. Mászik, áll, ül, lépeget és mondja a magáét. Egy kis csoda. Borzalmasan fura ennyire önzetlennek lenni és ennyire függeni valakitől, a gyerekedtől. Pedig ezzel ő is így van. Na mindegy. Szóval ez a projekt egész jól halad annak ellenére, hogy a kis hugyos reggel 7kor kelt már egy hete. Persze ő 9kor vissza alszik, DE ÉN NEEEEEEEM. De köztudott, hogy az anyáknak nincs szüksége alvásra (sem).

Éjjel viszont kifejezetten jó gyerek amióta... KIJÖTT AZ ELSŐ FOGA!!! Szegényke annyit szenvedett vele, de kibújt! 1 darab. De annyira édes, hogy nem tudom szavakba önteni. Olyan picike kis cukiság kukucskál ki a szájából, hogy meg kell zabálni. De ezzel is olyan frankón tud harapni... a bimbó tudna miről mesélni...

Szóval Abival minden rendben. A barátnőkkel is. Volt egy vitánk az elmúlt héten ami egy kicsit észhez térített. Tegnap pedig elmentünk borozni. Hát valami fantasztikus volt. Itt is KÖSZÖNÖM NEKTEK! már nagyon kellett. Mintha kicseréltek volna. Visszakaptam kicsit magamat és újra van mit magamból adnom Abinak. Mert a semmiből elég nehéz. És ezért kell, hogy az ember magával is foglalkozzon.

7 hónap alatt rengeteg boldogságot kaptam ettől a picúrtól, de valljuk be. Hát egy energiavámpír. Annyira leszívott, hogy tényleg, nem tudom elmondani micsoda ürességet éreztem belül. Nem nevezném depressziónak de a folyamatos rosszkedv, hiszti, morgás, senkinek nem tett jót körülöttem. És most feltöltődtem és újra jól érzem magam. ( Apuci pedig megtapasztalta milyen mikor negyed órát kell ringatni a lányát, hogy vissza aludjon. Hát, nem bírná minden nap ezt csinálni azt mondta...)

Szóval kell az "énidő". De én egy lusta szar vagyok. 3 hete kb elhatároztam, hogy kicsit visszacsippentek a kajálásból meg mozgok meg ilyenek. A nagy lószart sikerült természetesen, de fogytam 1-2 kilót így is valamiért. Na de majd most! 

Folytatom a blogolást, mert van mit mondanom. Folytatom a Rebekás bejegyzéseket mert még hiányzik 4 ( de vajon miről akarhattam írni... ). Újult erővel fogok bele a dolgokba. Jön a napsütés, a tavasz, a jó idő. Fel kell töltődni, vége a téli álomnak, nincs több kifogás. Tarts velem ezen az utazáson, és fejlődjünk együtt! (micsoda szöveg...)

Addig is puszi!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Hahi mindenki!

A minap kaptam egy e-mailt a Mamas & Papas csapatától, hogy bloggert keresnek.

Először is, aki nem ismerné a brand-et, annak pár mondatban ismertetném. Egy olasz házaspár alapította 1981-ben Angliában, szóval kis családi vállalkozásnak indult. Ha valaki találkozott már velük (mármint nem a házaspárral) akkor tudja, hogy milyen modern stílust képviselnek. Mennyire egyedülállóak, kidolgozottak, és minőségiek az ott kapható babaholmik. Igen, tény, hogy a minőséget mindig is meg kellett fizetni és ennél  brand-nél sincs ez másképp. De aki betér bármelyik üzletükbe, az üres kézzel nem fog tudni onnan távozni. Minden megtalálható náluk egy helyen amire szükségünk lehet. A még meg nem született babánk kelengyéjétől kezdve a mamáén át a bútorokon és ruhákon keresztül a fejlesztő játékokig, mindent. Egyet sajnálok csak, hogy kizárólag Budapesten van 3 üzletük és ez tőlünk igen messze van.

Másodszorra pedig. Mióta elkezdtem blogolni rájöttem, hogy jó dolog. Örülök, hogy megoszthatom másokkal a gondolataimat, annak pedig még jobban, hogy van aki el is olvassa. Nem tudom hogyan, de a legutóbbi bejegyzésem 760-an látták! Hát én olyan boldog voltam... Ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy nem hiába írok. 
Sok cikket és blogot olvasok és néha elképedek miket írnak az emberek, de főleg azon, hogy van aki ezeket hirdeti is... Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha valamilyen magazinnak, újságnak, internetes portálnak írhatnék az Anyaságról, arról ahogy mi ezt megéljük. Most pedig itt a remek alkalom a Mamas & Papas jóvoltából.

Jelentkeztem a felhívásukra, hát kíváncsi leszek, hogy sikerül-e bekerülnöm. Nem sok esélyt látok rá, mert biztosan sokan szeretnék magukat kipróbálni ilyen szerepben és jelentkeznek, de egy próbát megér. Ha nem sikerül akkor sem csüggedek, hiszen itt van már ez a kis blogocska, amit nevelgetek mint Abigélt.

Rengeteg ötletem van, hogy miről is írhatnék, de időm sajnos annál kevesebb, de heti legalább 1 bejegyzésre van időm. Milyen témák azok amik érdekelnének Titeket? Írjátok meg nekem!

Addig is puszi!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Szervusztok!

Kicsit eltávolodom az előző "megváltozós" posztoktól, más vizekre evezünk. Előre szólok, babatéma. Akit nem érdekel, ne folytassa az olvasást. Mégpedig a szoptatásról fogok kicsit írni. Vagyis inkább csak a mi helyzetünkről.

Mikor teherbe estem az első tünetem az volt, hogy megnőttek a melleim. Egész terhesség alatt meg is maradtak a jó nagy cickók. Na és aztán mikor megszületett Abi és megtörtént a tejbelövellés. Huuuuha. Akkor voltak ám csöcsök... Most már, hogy beállt a kereslet-kínálat tej terén, eléggé, hát hogy is mondjam... siralmas a helyzet. Láthatóan nagyobb az egyik mint a másik. Kicsit sem feszesek mint régen, sőt mondhatni lógnak. Dehát ez ezzel jár. Szerintem sosem lesznek már olyan tini melleim mint régen, de már nem is tini vagyok, hanem Anya. Majd meglátjuk, hogy szoptatás után milyenek lesznek. Azért titkon reménykedem, hogy kicsit jobb lesz a helyzet mint most...

A terhességem alatt egy csepp elő tejem sem volt sosem. Nem tűnt jó omennek, mert sok helyről hallottam, hogy valakinek már a 30. héten folyt a teje, neki biztos később is sok lesz. Tudtommal anyám sem szoptatott egyikünket sem, mert nem volt teje, így a genetikától sem vártam sok csodát.

A szülés előtt pedig azzal ijesztegettek, vagyis csak próbálták bennem tudatosítani, hogy milyen piszok fájdalmas lesz a szoptatás. Hogy az első tejbelövellés milyen szörnyű. Hogy majd az első szoptatásokkor zokogni fogok a fájdalomtól. Nem egy anyuka mesélte mekkora horror volt. Így lelkileg felkészítettem magam, hogy a kislányom mint valami vámpír fog rám cuppanni, de persze hiába, hiszen szülés után kell pár nap amíg beindul a tej. A biztonság kedvéért vetettem a párommal tejserkentő teát amit szülés után szorgalmasan ittam is.

Nos, császármetszés lett a vége a szülésemnek amiről tudni "kell", hogy utána még lassabban indul meg a tej.

Őszintén szólva egyáltalán nem voltam ráfeszülve erre a szoptatás témára. Tudtam, hogy rettentően fog fájni. Hogy az elején nem fog tudni enni Abi és valószínűleg éhes lesz és sírni is fog, sokat. De különböző praktikát olvastam, hogyan lehet ilyenkor megvigasztalni a babánk. 

Megcsászároztak, levittek és már mellre is került édesem. Szopizott 15-20 percet édesen. Együtt voltunk, nem volt semmi gond. Majd bevittek az őrzőbe ahova 3 óránként hozták a lurkót. Én próbáltam magam kipihenni. A lényeg nem is ez. Másnap végre kézhez kaparintottam az én gyönyörű kislányom. Különleges illata volt és aludt mint a bunda. Eleinte nem akart ébredni így keltettük 3 óránként de csak 2x kb. Aztán mint egy kakukkos óra, percre pontosan 3 óránként ébredt. Azt a tanácsot kaptam, hogy amíg nincs tejem max 20 percig szoptassak, nehogy kisebesedjen a mellem, mert aztán nem fogok tudni szoptatni, úgy fog fájni. Így is tettem. Ébredt, pelus csere, szopi 10-10 perc majd vissza alvás. Közben lelkiekben készültem a fájdalomra és fizikálisan vedeltem a tejfakasztó teát. ( A párom pedig otthon fakasztotta nekem a tejet... pontpontpont ... )

Pénteken császároztak, hát gyerekek, nekem vasárnapra úgy bedurrantak a melleim, hogy még ott is tiszta tej voltam ahol nem is. Abigél nem éhezett. Nem kellett cumi vagy víz vagy tea pedig július 20-án született. Szoptatás után mentem a nővérszobába és fejtem le az 50 ml-ket és öntöttem a csapba mert nem adható oda másnak. A mellettem lévő ágyon pedig ( nem hazudok ) órákon át ordított a baba... Arról viszont senki sem beszélt nekem, hogy ahányszor meghallottam a kórházban, hogy egy kisbaba sír, már folyt is a tej. Jah, és olyan méh összehúzódásaim voltak amikor szoptattam, hogy gyereletejóisten... Na igen, azért erről valaki mesélhetett volna...

És egy pillanatig sem fájt. Óriási melleim voltak. Feszültek ez tény. De nagyon jó volt mikor Abi szopott mert megkönnyebbültek. 7 hónapos lesz a kiscsaj de szoptatás miatt sosem sírtam. Az elején gondjaink voltak, mert nagyon erős volt a tejleadó reflexem és több ment az orrába, fülébe, szemébe, ruhákra, ágyra, "padlóla le", mint a szájába, de ezt is megoldottuk. 

Sok tejem volt, 3 hónapos koráig 100% iszsz baba volt Abi. Aztán nem hízott eleget. Sokszor kérte magát mellre, valószínűleg nem volt neki elég már a tej. Egy idő után abba kellett hagynom a Laktoherb teát és a Karamalzt is mert észrevettük, hogy Abigélnek fáj tőle a hasa. Viszont próbálkoztam a nektarinnal ami nem várt sikert hozott egy ideig. Majd dióval de attól is fájt a pocak. Így védőnői javaslatra meg próbálkoztam a Sinlac-al, de nem rajongtunk az ötletért, így 4 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást. 

Szépen lassan egyre kevesebb lett a tejem, mert nagyon tetszettek neki az új ízek. A bal mellem amúgy sem teljesített fényesen, de így aztán teljesen feladta a harcot. Pikk-pakk már 3x evett egy nap pürét és a szopás már nem kellett. Abban reménykedtem csak, hogy éjszakára elég lesz neki. Nem taglózott le a gondolat, hogy esetleg 1 éves kora előtt leválasztja magát. Minek stresszeljek ezen is. Legyen ahogy ő akarja. Nem magam miatt, hanem miatta szoptatok. 

Fél éves korára nem kétszerezte meg a születési súlyát (3900 gramm), alig volt 6,5 kilo. Így újabb javaslat, hogy kapjon napi 5x pürét. Őszintén szólva nem volt sem kedvem, sem energiám, sem kreativitásom, hogy naponta 5x adjak pürét Abinak és már így is elég kemény volt a széklete, mert anyatejet sem nagyon kért már, de azon kívül más innivalóról hallani sem akart. Így jött el az ami várható volt. Székrekedés.

Szegényke napok óta nem tudott kakilni. Amíg anyatejes volt rendszeresen volt, hogy csak heti 1x volt kakis pelusunk, de ez tök természetes. Ezen sem stresszeltem, csak mikor már láttam rajta, hogy kínlódik miatta. Sosem volt hasfájós fajta, talán 2 kezem megtudom számolni hányszor volt vele gond. Elkezdett elmenni az étvágya. Látványosan nem kellett neki a püré csak a szopás. Nagyon okosak ezek a babák, tudják mikor mi kell nekik. Ők még hallgatnak az ösztöneikre. Viszont ez sem hozott változást. Hát valamit ki kellett találni. Orvosi javaslatra kamilla tea picike cukorral. Nem gondoltam volna hogy bármennyit is bele tudok imádkozni, de meglepő módon lement pár korty. És jött is az eredmény. És azóta is minden rendben a pocakkal.

Na de erre azért tértem ki, mert ez 2 hete történt. Azóta pedig nem nagyon eszi a pürét. Kb napi 1x tudok beleimádkozni néhány falatot, de nem gyötröm szegényt. Tudja hogy mi a jó neki. Viszont így megszaporodtak a szopások számai. És képzeljétek vissza tért a tejem. Rengeteg van. Néha vissza jön az az "eldurranok" érzés is. A legnagyobb poén pedig most jön. 

A héten vissza mentünk a védőnőhöz. Kérdezte, hogy a kaja hogy áll. Hát mondom igen. Áll. Mert a kisasszony kicsit leszokott a kanalazásról, jobban fekszik neki a könnyű kaja. Hát hogy akkor nézzük meg a súlyát. 1 hónap alatt fél kilót hízott! Sosem hízott ennyit, pedig azt mondják fél éves kor után lelassul a hízás. Plusz most már úgy mászik Abi, hogy néha nem is tudom merre jár. Érdekes dolgok ezek.

Szóval most ott tartunk, hogy Abi 7 kilos, amitől majd' leszakad a kezem meg a derekam, de legalább minden rendben van.

Igazából, csak azért írtam ezeket le, mert sosincs késő visszahozni a tejet. Sok minden miatt lehet az, hogy kevesebb vagy esetleg elapad. A fáradtság, a stressz, kevés folyadék, rendszertelen tápanyaghiányos táplálkozás mind-mind visszaveti a mennyiséget. És tényleg a baba a legjobb tejszaporító a világon!

Nemsokára újra jelentkezem. Addig is puszi!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Hellobello!

Új hét, új én. Már meg akartam írni ezt a posztot csak nem volt alkalmam. Annyi jót tettem mostanában, hogy nem volt időm. HAHAHA... Még az előtt be akartam fejezni, hogy nekiálltam volna az "életmód váltásnak". Ahogy mást úgy ezt sem veszem olyan komolyan. Nem egy durva változásról van szó, csak próbálok egyelőre egy kicsit alakítani, hátha formásodom és fogyok egy picit. Ezen kívül próbálok változtatni a hozzáállásomon, dolgaimon az életemen. 

Nem vagyok túlságosan kitartó, de egyszer fel kell nőni és tenni kell azért ha valamit el akarok érni. Úgy igazán.

Írtam már arról, hogy jobb Anya akarok lenni ( https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/05/minden_kezdet_nehez_557 ), jobb Barátnő ( https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/07/minden_kezdetet_nehez_2 ) és jobb Szerető ( https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/08/minden_kezdet_nehez_3_309 ). Rengeteg dolog van még amiben változni akarok, de az leginkább csak hozzám kötődik. Kezdjük is.

Étrend

A mai nappal (2019.02.11.) megpróbálok elkezdeni máshogy étkezni. Nem akarok durva dolgokhoz nyúlni vagy könyörtelen diétába fogni, mert nem akarok yo-yo effektust valamint tudom, hogy úgysem sikerülne. Mégpedig azért, hogy fogyjak. Szeretnék megszabadulni 8-10 kilotól. Szeretnék kicsit feszesedni, megválni a narancsbőrömtől és a megmaradt terhes pocakomtól. 

Egyelőre annyit változtatok, hogy megpróbálok elhagyni minden nemű pékárút. Nem eszem sem kenyeret sem kiflit vagy zsemlét, kalácsot, fánkot vagy bármi ilyesmit. Keresek valami alternatívát amivel helyettesíteni tudnám ezeket. Hát 3 perc alatt 2 szimpatikus megoldást is találtam magamnak. Az egyik a puffasztott rizs a másik pedig ez az extrudált vagy lap kenyér.

Ezen kívül megpróbálok minél kevesebb cukrot bevinni a szervezetembe. Nem akarok cukor mentesen élni mert, egy életem van és nem akarok olyan dolgokat enni amiket nem szeretek vagy nem ízlenek (hiszen imádok enni...), de viszont szeretnék lecsippenteni a mennyiségből. Például elhagyom a cukrozott üdítőket, szörpöket, gyümölcsleveket. A teát cukor helyett mézzel vagy üresen fogom inni. Főzés közben kevesebb cukrot fogok az ételekbe rakni. Viszont nem fogok édesítő szert használni mert az maga a szemét. Sokkal jobban tönkreteszi a szervezetet mint a cukor. 

Valamint elhagyom a csokikat, amit nem lesz nehéz mert érdekes hogy roppant édesszájú vagyok de a csoki nem vonz. A sütemények annál inkább... Mivel legtöbbször magam sütök így tudom korlátozni a bevitt cukor mennyiségét. Fagyi evés veszélye egyelőre nem fenyeget (éljen a Tél!). Ámbár borzasztó sok chipset tudok megenni egyszerre. Nem állok neki túl gyakran, de akkor rengeteget eszem... Hát kell egy kis önkontroll mert dugig van a spájz csokival, chipsszel és cukros üdítővel, de kitartok!

Csökkentem a tésztafélék mennyiségét. Talán ez lesz a legnehezebb. Imádom a tésztát. Bolognai, milánói, tonhalas, túrós, csirkés... Úr isten a pizzáról ne is beszéljünk... Ezeken kívül az is lehet hogy a sima fehér lisztet lecserélem valami másra, de ez csak most jutott eszembe. Nem nagyon vagyok otthon a diétákban...

Csakis csapvizet fogok inni, legalább 2 litert (itt, ahol élek ásványvíz minőségű a csapvíz), valamint vettem Apenta + -ot 3 féle ízben. Ezeket akarom most kipróbálni. Minden nap egyet megiszok. Ezen kívül vettem valami fogyi meg salaktalanító teát. A szoptatás miatt amúgy sem fogyasztok sok alkoholt, de maradok a heti max. 1 pohárka bornál (ugyanis rengeteg kalória van az alkoholokban).

Ki szeretnék próbálni valamiféle méregtelenítő kúrát, hogy kipucoljam a májam, vesém, ereim, csontjaim, beleim. Vannak ilyen 1 napos, 3 napos, 1 hetes cuccok. De ez a gyorsan gyorsan szerintem nem túl célravezető. Így egy 3 napos kúrával fogom kezdeni és majd csinálok egy 3 napos léböjt kúrát is. Találtam is 2 jó cikket ( http://vadaszakos.hu/lebojt-kura-otthon/ , https://femina.hu/fogyokura/tisztitokura_etrend/ ) ezeket ki fogom próbálni a közeljövőben. 

Nem szoktam reggelizni így ezt is bevezetem az étrendembe valamint a napi 5x-i étkezést. Nehéz lesz mert lusta szar vagyok, de muszáj. Kaptam karácsonyra Magic Hair hajvitamint, elkezdem szedni. Ezen felül C-vitamint, multivitamint, vasat is beszerzek. Vettem a DM-ben saját márkás zsír és szénhidrát kontroll tablettákat. Hát majd meglátjuk, hogy segít-e.

Azt hiszem mindent leírtam amit az étrendemben változtatni szeretnék. Ha valami még kimaradt, majd a következő bejegyzésekhez hozzá csapom.

Puszi

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Hahi!

Előző 2 postomban a kezdetekről írtam, arról, hogy meg akarok változni és ez milyen nehéz. Jobb Anya (https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/05/minden_kezdet_nehez_557 ) és jobb Barátnő (https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/07/minden_kezdetet_nehez_2 ) szeretnék lenni. Ebben pedig arról fogok, hogy jobb társ, szerető, pár szeretnék lenni. 

Szerető

Kezdjük talán az elején? Húh, nagyon az elején, de csak gyorsan és tömören.

Rengeteg plátói szerelmem volt, mint minden kislánynak. Álmodoztam, nézegettem a fényképeket és hasonlók. Aztán mikor elkezdtem a 10. osztályt 15 évesen, megismertem egy srácot, Pétert.

Hétfőn 8. órában elkezdtem külön angolra járni a suliban "mert az milyen jó buli..." címszóval, bár szükségem nem volt rá (látszik, hogy már akkor mekkora kretén voltam...). Itt találkoztunk először. Nagyon régen volt már, nem emlékszem minden apró részletre pontosan.

Elkezdtünk beszélgetni. Akkor még nagyon menő volt az MSN messenger, nem tudom emlékeztek-e rá... Na ott minden nap suli után dumáltunk. Alig vártam, hogy hazaérjek... Volt hogy SMS-t is váltottunk (bár azt Apa nem engedte mert drága...). Emlékszem, még volt barátnője, de már ekkor nőcsábász volt, pff...

Iskolai programként ( Bolyai iskolák találkozója ) egy hétvégét töltöttünk Szerbiában Zentán több másik évfolyamtársunkkal együtt. Emlékszem, hogy Győrből indult a busz amivel mentünk. Oda a barátnőm apukája vitt el kocsival és ő mellettem ült. MICSODA IZGALOM... Igazából a lényeg annyi, hogy egy koleszban aludtunk. Fiúk, lányok külön. De annyira, hogy még saját iskolatárssal se voltunk egy szobában. De átlógtunk egymáshoz mindannyian és ott gangeltünk. Felmásztam hozzá az emeletes ágyra és befeküdtem mellé. Emlékszem, hogy olyan hideg volt a lába mint a jégcsap, de a homloka perzselt. Nem volt semmi csak beszélgettünk 5-6-an...
A hazafele úton mellé ültem a buszon, kicsit a vállára hajtottam a fejem és nem akartam, hogy hazaérjünk.

Teltek múltak a napok, hetek. Rengeteget beszélgettünk. Azt már nem tudom miről, de már akkor jó szövege volt erre emlékszem. Arra is mikor szakított a barátnőjével. Kint voltunk a parkban a barátnőmmel április 31-én "majálisozni" és kaptam az SMS-t: "Szingli vagyok..." Tudom, csúnya dolog, de borzalmasan boldog voltam. Akkor még nem éreztem szerelmet azt hiszem, de boldogság töltött el mikor megláttam az iskolában. Mikor beszéltünk. Mikor... mindig...

Onnantól fogva minden nap megvárt a suliban, hazakísért. Elkísértem hangszerboltba ahol vett nekem egy pengetőt (ami a mai napig megvan). Elkísértem anyukájához, aki akkor még egy virágüzletben dolgozott. Volt hogy elmentem kutyát sétáltatni és becsatlakozott. Olyan is volt hogy elmentünk sétálni, és bemutatkozás ként vissza ugattam egy kutyának. Szóval már akkor tiszta főnyeremény voltam... Emlékszem, hogy otthon Apukámnak azt mondtam, hogy futni megyek a töltésre, pedig vele találkoztam és kézen fogva sétálgattunk. 

Azt már nem tudom pontosan mikor, de vele történt meg az első csókom. Sokszor próbálkozott, de sosem adtam be a derekam. Virágot hozott nekem, és udvarolt. Régi szép idők... Fantasztikus volt és a mai napig fantasztikus minden csókja. Mintha nekem találták volna ki.

A suliban nem mutatkoztunk együtt, nem is tudom, hogy kimondtuk-e, hogy együtt vagyunk... De borzalmasan beleszerettem. Közben elváltak a szüleim, Öcsémmel és az Apukámmal maradtam aki idő közben beleszeretett a Nevelőanyámba. Ő Pesten lakott, szóval jó nagy szívás... Persze lebuktam, hogy van valakim, de nem bántam Apa nagyon jól fogadta. Be is mutattam otthon egy kerti parti keretin belül (amit a mai napig emlegetnek...). Apa megkedvelte, és a mai napig nagyon szereti a Petit és viszont. 

Eljött a nyár és mikor végre lett volna egymásra időnk elköltöztünk Pestre. Nagyon nehéz volt. Júliusban jöttem, meglátogattam. Itt töltöttem náluk egy hetet. Emlékszem a pillanatra mikor Apám és Peti Anyja megbeszélték a dolgot. Álltunk az Auchan közepén a kenyereknél és Apám a lelkére kötötte, hogy "elengedem, de ne csinálja fel a lányomat..." Na kössz Apa... Végül is megtörtént az első, és az is vele, de maradjunk is ennyiben.

Nagyon nehéz volt a táv kapcsolat mind a kettőnknek. Augusztusban szét is mentünk. De nem tudtam sosem elengedni. Minden nap kerestem, és ő hagyta. Aztán novemberben össze jöttünk. Karácsonykor nálunk volt. Márciusban szét mentünk. Rettenetesen fájt, de nem bírtuk ezt a se veled se nélküled kapcsolatot. Azért egy pasinak az, hogy a nője 180 kilométerre van elég nehéz. Ahelyett, hogy megcsalt volna kidobott. Na bumm... Áprilisban megint volt egy "Bolyai iskolák találkozója", ahol kicsit ismét összegabalyodtunk. Na nem úgy... csak egy csókot kaptam, "ez még járt...". Ő természetesen agyba-főbe csajozott. De most nem ez a lényeg...

Borzalmasan szerelmes voltam és rengeteget szenvedtem abban a 2 évben amíg "külön" voltunk. De nem tudtam elengedni. Mert mi van ha... Mi lett volna, ha nem kell elköltöznöm? Ha együtt maradunk? Hiszen nem azért mentünk szét mert már nem szerettük egymást... Szar volt nagyon. Rengeteget sírtam és egy pasim se volt utána. Nem tudtam, hogy vajon van-e még jövőnk vagy sem. Hogy valaha együtt leszünk-e még. Csak reménykedni tudtam, hogy ha valakiknek együtt kell lenni, akkor az úgy is lesz.

Aztán jöttek az érettségik. Vége lett a sulinak. Én orvosira jelentkeztem (ahova természetesen nem vettek fel...), ő pedig az ELTE-re vegyészmérnöknek. 2013. augusztus 19-én jöttünk össze újra. Azt hiszem sosem voltam addig olyan boldog, mint akkor. És azóta együtt is vagyunk. Rengeteg hullám hegyen és völgyön mentünk keresztül. Rengeteg költözésen vagyunk túl. Volt rá példa, hogy majdnem vége lett, de mindig kitartottunk egymás mellett 2010. decembere óta. 

Lassan 10 éve ismerem, megváltoztatta az életem. Megváltoztatott engem. Adott nekem egy gyönyörű lányt. Minden nap egyre jobban szeretem.

És itt a bökkenő. Szerintem ő ezt nem tudja. 

Rengeteg mindent köszönhetek neki. Fel sem tudnám sorolni. Azt sem, hogy mennyi mindent tett és tesz értem és a lányunkért. Jobb férfit kívánni sem tudnék magamnak. Április óta nem dolgozom ami nagyon frusztrál (de erről majd egy másik bejegyzésben). Azóta igazából ő tartja el a családot. Én viszem a háztartást. És mióta meg van Abigél mind a ketten szét hajtjuk magunkat. Ő körül belül éjjel nappal dolgozik. Haza esik éhesen, fáradtan. Én egész nap a gyereket hajtom egyik kézzel a másikkal a lakást. Elfáradunk és nincs időnk egymásra. Nem beszélgetünk, nem bújunk össze, nem nézünk filmet, itt a hideg alig mozdulunk ki és a szoptatás és mert nem vagyok megelégedve magammal a libidóm a béka feneke alatt van... 

Hihetetlenül jó Apa amit nem mondok neki elégszer. Pedig tudnia kellene.

Elhanyagolom. Ki kell mondjam. És borzalmasan érzem magam. És rettenetesen fáj. Mert ő volt a legfontosabb az életemben akiért éveken keresztül harcoltam most a legutolsó a sorban. A listám alján kullog mert egyszerűen nem bírom. Próbálok neki mindent megadni de nem megy. Sehogy.

Mikor haza jön feszültek vagyunk, össze veszünk és csak baszogatjuk egymást. Aztán mindenki megy a dolgára majd aludni. És ez így nem egészséges. Nem akarom elveszíteni. Ő a legfontosabb az életemben és mindennél jobban szeretem ( bocsi mindenki...). Az életemet adnám érte. És ő ezt nem tudja...

Így, megfogadom, hogy sokkal jobb társa leszek. Sokkal jobban fogom szeretni. A kedvében fogok járni. Ha őt az teszi boldoggá, hogy reggel fel kelek vele és együtt kávézunk akkor azt fogom tenni. Ha az, hogy hagyom kicsit kikapcsolódni akkor azt. Ha az hogy meg sütöm a kedvenc sütijét akkor azt. 

Mind kettőnknek kell a törődés. Az úgy nem megy, hogy az egyik csak ad és ad, de nem kap vissza semmit. Mert egyszer csak elfogy. És nincs tovább. Nyitni kell a másik felé mert mindenkinek lehet rossz napja vagy hete esetleg hónapja. De ha van egy társa aki otthon várja, akihez szívesen megy haza akkor minden sokkal könnyebb. Ha ott van valaki aki a támaszod jóban és rosszban, aki feltétel nélkül szeret akkor van miért felkelned az ágyból és van miért élned.

Mert egyedül lenni kibaszott szar. Viszont szeretve lenni MINDEN.

Köszönöm, hogy vagy nekem! Szeretlek!

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5

Helloka!

Előző posztomban arról írtam, hogy meg szeretnék változni. És arról, hogy miért szeretnék jobb Anya lenni. Hát már nagyban próbálkozom. (https://kismamanaploja.blog.hu/2019/02/05/minden_kezdet_nehez_557 )

Azok miatt az átkozott fogak miatt nagyon nehéz, de éjjel sokszor ébred a pici. De tudom, hogy neki sokkal de sokkal rosszabb ez a dolog mint nekem. Néha zokogva ébred szegényke. De valahogy kibírjuk. Kenem neki ezerrel mindenféle frankó krémmel, éjszakára van hogy fájdalom csillapítót is kap, de van, hogy már az sem használ... Na de a lényeg, hogy sokkal türelmesebb vagyok (még), és sokkal több időt töltök vele. Minden más megvár, a gyerekem nem fog...

Ebben a postban pedig arról fogok írni, hogy miért akarok jobb barátnő lenni.

Barátnő

Hát több dolog miatt is.

1. Volt egyszer nekem egy legjobb barátnőm. Bár őszinte leszek, sosem tudtam magam úgy elengedni mellette, mint ahogy, egy majd később megismert barátnőm mellett. Nagyon hasonlóak voltunk. De valami mégsem volt az igazi. Én amúgy is elég antiszociális vagyok valamint nem kenyerem ez az ölelgetős-puszilgatós dolog sem... 
Úgy gondolom, hogy a legjobb barátnők, azok minden gondjukat-bajukat meg tudják osztani egymással, azokat a titkokat is amiket tényleg "nem szabad elmondanod senkinek". Mert bíznak egymásban és tartják a szavukat. Nem félnek attól, hogy csalódni fognak. De mi nem voltunk ilyenek. Volt egy műtéte a barátnőmnek amiről igazából a mai napig nem tudom pontosan, mi is volt. Borzasztóan megviselte, mégsem mondta el soha.
Gyerekkorunk óta, sőt csecsemő korunk óta ismertük egymást és barátok voltunk. Mikor szakközép iskolában egy osztályba kerültünk, akkor teljesedett ez ki leginkább. 2 évig nagyon jóban voltunk, de csak most látom, hogy nem volt "igazi". Mikor 10-es voltam a szüleim elváltak és a nyáron Pestre költöztem édesapámmal és az öcsémmel. Így elszakadtunk egymástól. Ekkor már szerelmes voltam egy fiúban (aki most a lányom édesapja), de elsodródtunk egymástól. Nagyon féltett a barátnőm, jól megmondta a magáét a srácnak, így nem szívlelték egymást.
Miután elköltöztünk, havonta jöttem Őt meglátogatni. Őszintén szólva 1 alkalomra emlékszem, mikor ő jött hozzánk... Szerettem volna tartani a kapcsolatot és jóban maradni, hiszen az új helyen senkit sem ismertem... Ez ment is 2 évig. Közben ugye egyre jobb barátnők lettek a többi női osztálytársával. Aztán vége lett az iskoláknak, mindenki elballagott.Ő is, a srác is és én is. Mind a ketten Pestre jöttek tanulni. Ekkor végre lehetőségünk volt újra együtt lenni a párommal. 
Viszont a barátnőmmel egyre kevésbé tartottuk a kapcsolatot. Aztán már nem is. És ez nekem borzalmasan fájt. Mikor megkérdeztem ez miért történt, mi a baj, azt mondta, hogy túl sok időt töltök a barátommal, mindig lemondom a találkákat. Én erre nem így emlékeztem. Visszanéztem az üzeneteket, a messengert, amit találtam, és ő volt az aki nem keresett, aki lemondta a találkákat. Elsodródtunk egymástól. Kinőttünk ebből a barátságból. Én nem értettem miért nem akar velem lenni ő meg úgy gondolta elhanyagolom. Éveken keresztül alig beszéltünk egymással. Pedig ott volt Pesten. Az iskolája tőlünk kb 500 méterre. És mégsem. Elvesztettük egymást. Majdnem 20 év után. A mai napig fáj, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.
Mikor terhes voltam 1x találkoztunk, beszélgettünk. Kissé furcsa volt annyi hosszú év után újra kávézni, de nagyon jót tett a lelkemnek (pedig nincs is...). Aztán megszületett Abigél, és meglátogatott a kórházban. Azóta megint nem beszéltünk és ennek már fél éve. Igen, most én rontottam el. Nem kerestem. Belátom. Elszúrtam. Vajon vissza lehet még csinálni? Ennyi év, ennyi szar, ennyi sérelem után vajon még lehet ebből valami? Nem tudom...

2. Van nekem most 3-4 csodás barátnőm. Nagyon hasonlítunk. Megértjük egymást. Flegmák, bunkók, parasztok vagyunk. Dehát ez van. 2-en itt laknak velem egy városban a 3. pedig Angliában. 
A közelmúltban elég rendesen megbántottam egyiküket. Elfelejtettem a születésnapját. Őszintén szólva nem tudom, hány barátnője van, vagy hogy kivel milyen viszonyt ápol, de úgy éreztem mi talán igazi "legjobb barik" vagyunk. Igazából nem elfelejtettem, mert egy szuper szülinapot szerettem volna, aminek aztán jó nagy szar lett a vége. Először is nem vagyok jóban a dátumokkal ( a másik barátnőmnek valamikor áprilisban lesz de hogy mikor??? segíts kérlek ha olvasod...). Másodsorban nagyon szeretek adni, és próbálom a legjobbat adni. És neki borzasztó nehéz bármit is venni vagy adni. Nagyon jól keres, mindene megvan, viszont kevés a szabadideje. Eszembe se jutott hogy élmény adhatnék neki. Mindenképp valami tárgyat szerettem volna. De nem is voltam eleresztve úgy pénzzel (mióta Abi megjött ő az én drááágaszááágom...) és nem is találtam meg azt a valamit ami kifejezi mennyire szeretem.
Gondoltam elmegyünk valahova. Kaja, séta, állatkert, bármi amit egy csecsemővel és 3 lánnyal lehet csinálni. Meg is kérdeztem, hogy a szülinapján mit csinál. Azt mondta nem tudja, hogy a nővére mit tervez... Hát én meg sem kérdeztem a nővérét mit tervez, gondoltam, ha szabad lesz akkor úgyis szól. Hát teltek múltak a napok eljött a szülinapja. Természetesen nem találtam meg a megfelelő ajándékot, és nem terveztem semmit, azt hittem családi progi lesz mert nem szólt hogy szabad lenne... 
A vége az lett, hogy fel sem köszöntöttem mert kiakadt, hogy miért nem csináltunk valamit, miért nem mentünk át vagy köszöntöttük fel vagy bármi. Hogy úgysem kell neki ajándék, csak az hogy ott legyünk vele.
Igen. Belátom, hogy elbasztam. Nagyon. Ezért próbáltam helyre tenni. Sütöttünk neki tortát, bocsánatot kértünk. De vissza forgatni az időt nem tudom. A múltat megváltoztatni nem tudom. Sajnos ennél többet már nem tudok tenni. És úgy érzem, hogy ez a mai napig borzalmasan fáj neki. Igen, teljesen jogosan. Megértem. Sajnálom. Ezerszer is, de nem tudok már mit tenni...
Így hát úgy érzem még egy barátságot elszúrtam. Nem tudom, hogy érez, mit gondol, mert nagyon zárkózott csajszi aki baromi erősnek akarja magát mutatni, pedig előttünk nem kellene... Sokszor főnökösködő, nagyon makacs, nem nagyon akarja elismerni ha hibázott, de így szeretjük ahogy van. Mert nagyon szeretjük.

3. Van egy másik barátnőm, aki pár évvel idősebb nálam, de remekül megértjük egymást. Vele is érzek néha egy kis szakadékot, de őt, még, jelentem, nem bántottam meg. Azt hiszem... Nagyon szeretem és nagyon hasonlítunk. Ritka az ilyen...

4. És van egy harmadik barátnőm. Őt akkor ismertem meg amikor Pestre költöztünk. Osztálytársam volt. Ha lehet olyat mondani, elszerettem a legjobb barátnőjétől. Bocsi Dóri...
Mikor először megláttam, az az iskolában volt az évnyitón. Csibe sárga haj, fekete mini ruha... Mindenki máson matrózblúz meg szoknya. Már akkor "beleszerettem". Nagyon gyorsan egy húron pendültünk, és jóban lettünk.
Ez a csaj... Hihetetlenül kitartó és borzalmasan okos. Ha valamit el akar érni az életben akkor azt megszerzi. Felnézek és rettenetesen büszke vagyok rá. Jelenleg kint él Angliában. 1 hete látogatott meg 2 év után! Olyanokat mesélt, olyan helyzeteket élt át amiket én nem biztos hogy végig tudnék vinni egyedül. De ennyi idő elteltével is olyan volt mintha mindig is itt lett volna. Nagyon nagyon hiányzik és borzalmas volt mikor itt hagyott. De ő most ezt az életet választotta amiben próbálom 100%-ig támogatni. Ritkán beszélünk sajnos. Rengeteget dolgozik én meg azt sem tudom néha hol a fejem, de én úgy érzem ez egy igaz barátság. Vele mindent megosztok ami nyomja a lelkem és még sosem csalódtam benne.
Ugyan olyan bolond paraszt mint én. Annyi mindenen mentünk már keresztül együtt, annyi emlék és hülyeség köt minket össze, hogy elmondani nem tudom. Imádom! Köszönöm hogy vagy nekem!

5. Útközben eszembe jutott még egy lány. Szégyenlem is magam, hogy elfelejtettem. Vele is nagyon jóban voltunk. Kicsit kerge, kicsi ilyen kicsit olyan, de nagyon szeretni való csaj. Nem is emlékszem, hogy miért távolodtunk el. Talán mert vége lett az iskolának és aránylag messze lakott... Neki akkor már volt barátja, nekem meg akkor lett és így valahogy elhagytuk egymást sajnos. 1x-2x ha találkoztunk azóta de a kapcsolatot sem tartjuk.

6. Paraszt vagyok de kihagytam egy olyan csajszit, akivel mostanság nem nagyon találkoztam. Nála jó lelkűbb embert keveset ismerek. Bármiét bárkinek odaadná, és ezt ki is szokták használni. De nagyon sokat fejlődött mióta ismerem, örülök hogy a barátja lehetek. Ha az éjjel közepén kéne elásnom valakit még bort is hozna nem csak ásót...

Hihetetlen mennyire törékenyek a kapcsolatok... És ezért akarok megváltozni. Jobb barátnő lenni. Mert szükségünk van emberi kapcsolatokra még ha annyira antiszociális is az ember mint én.

Meg fogadom, hogy sokkal többet foglalkozom a barátnőimmel és nem hagyom veszni ezeket az értékes kapcsolatokat. Sokkal jobban a tudtukra fogom adni, hogy mennyire szükségem van rájuk és hogy mennyire szeretem őket. Sokkal kevesebbszer mondok le találkát és sokkal többször keresem őket. Sőt még az is lehet hogy néhány régi barátságot megpróbálok feléleszteni. Még egy próbát megér...

A következő bejegyzésben a páromról lesz szó és arról hogy sokkal jobb nője leszek.

https://www.instagram.com/rizslabdacs/
https://www.facebook.com/rebeka.koczka.5